Az első napok francia honban

Hát sziasztok!
Így szombat délelőtt végre sikerült elkezdenem az írást, amit már napok óta ígérgetek. :) Tehát, kezdjük az elején, kedd reggel, negyed 5-kor kelés, összekészülés, csomagmérés (amit vagy 100X ellenőriztem), idegeskedés (nem is én lennék). Majd reggeli a kocsiban, nemcsak azért mert én mindig éhes vagyok, hanem Anyu annyi szendvicset csinált, hnem tudtam  volna mind magammal vinni, ezért muszáj! volt ennem. :) 6-ra már meg is érkeztünk a reptérre (Anyu, Apu, Bandika meg én.) Becsekkolás... hát valószínúleg rossz az otthoni mérlegünk, vagy nem tudom, de 25 kilót mutatott a kijelző... Az Air France-nál 100 eurót kell fizetni, függetlenül attól, h hány kiló a pluszsúly (ennél még a Malév is jobb, ott legalább kilónként 10 euro). Mivel a rep.jegy sem volt olcsó, gondoltam nekiállok kipakolni, aminek a mögöttem állók nagyon örültek. :) Kivettem a kis szívószálas üdítőket meg az ékszeres dobozomat és a súly mindjárt lement 23, 5 kg-ra, így már megengedték. :) És az ékszerek is befértek a 2 kézipoggyász egyikébe (aminek az összsúlya szintén meghaladta a 12 kg-t, de szerencsére ezt már nem mérték le, csak ránéztek). Könnyes búcsú, aztán sírással a torkomban ballagtam a biztonsági ellenőrzéshez...
A gépnek 7.10-kor kellett volna indulnia, de a rossz idő meg jegesedés miatt kb. 10-15 peprccel később szálltunk fel, mert még lefújták vmi zöld anyaggal a szárnyakat. Tök jó volt felemelkedni a sűrű köd és felhők főlé a napsütésbe. :) Egyből a Spamalot jutott eszembe (tudjátok, csütörtökön néztük meg Bandival), ott énekelték, h a felhők felett mindig kééék az ég, para-para... Az ablaknál ültem, szóval bámulhattam eleget az eget :) tanultam is meg el is aludtam, arra ébredtem, h bemondták, h készülünk a leszálláshoz. Egyébként nagyon bírom ezeket a bemondásokat, alig értek belőle vmit, m akkor a zaj meg úgy hadarnak, h hiába tudok franciául meg vmennyire angolul, tőlem aztán kínaiul is beszélhetnének. :) A reptéren annyi gép volt, h csak na, nem is láttam még ennyi repülőt egyszerre. :) Felszálltam a buszra, ami a 2D terminálhoz vitt minket és pont akkor vitték el mellettünk a csomagokat, és mivel Anyu és Viki rábeszélésre tűzpiros bőröndöt vettünk, egyből kiszúrtam az enyémet. Igenám, de amikor leszálltunk a buszról csak mentem a tömeg után, nagy naivan gondolva, h ők is biztos  csomagjaikért mennek... nézegettem a kiírásokat, mindig csak bagages... de nem láttam, h ennek és ennek a gépnek itt vannak a csomagjai... mentem-mentem, már jó ideje, és akkor már kezdtem sejteni, h vmi nem stimmel, meg is szólítittam két magyar pasast, h a csomagot hol lehet felvenni. Erre ők: azt már rég elhagytuk! na bumm! rohantam vissza, néztem mindenfelé, aztán visszamentem ott, ahol elvileg csak a megérkezett utasok jöhetnek ki... láttam a futószalagot, de bőröndöt sehol, még a monitorokon sem láttam, h Budapest. Megkérdeztem egy pasit, h tud-e nekem segíteni, ő átirányított az Air France-hoz, ahol zihálva meséltem, h eltűnt a csomagom. Egy fiatal nő megnyugtatott, h itt lesz a csomag, csak várjam meg míg végigér a futószalag, vártam pár percet és végre megláttam az eltűntnek hitt bőröndömet. Huhh, nagy megkönnyebbülés volt, gondolhatjátok! :)
A tgv-nél meg vicces volt, mert kb. csak az utolsó 10 percben írták, h melyik vágányról fog indulni, oda is mentem, tanulmányoztam a monitoron a vonat felépítését. Nekem a 8-as kocsiban volt helyem, de ilyen kocsi nem is volt... hmm, érdekes. Amikor megérkezett a vonat, mindenki rossz helyen állt, m a vonat a vágány elején állt meg, szóval mndnyájan nagy rohanásba kezdtünk, már amennyire ennyi csomaggal lehet. Nagy tülekedés, folyamatos sípolás, h menne már a vonat. Emeletes vonat volt és persze nekem az emeleten volt a helyem :P Jó volt felszenvedni a csomagot, ja és volt végül 8-as kocsi. :)
A tgv tényleg nagyon gyors! Csak úgy suhantunk a térképen, 2 óra alatt már Lyonban voltunk, ahol nekem át kellett szállnom egy másik tgv-re. Fél órát kellett várnom, és persze itt sem volt kiírva, h honnan is megy a vonat, meg is kérdeztem egy sncf-est, aki segített. :) Lyon-Montpellier szintén 2 óra volt, itt nem történt semmi extra, kivéve, h 2 gyerek bliccelt és bújócskát játszottak a kalauzokkal. Az egyik pont előttem ült le, és úgy elbújt, h a kalauz csak 3 átnézés után vette őt észre! :)15.27-kor szálltam le a vonatról.
Szenvedtem még jó pár lépcsőn a csomagokkal (senki sem segített...), aztán kerestem a jegyautomatát, de csak vonatosat találtam. Aztán elmentem egy relay-be felváltani 5 eurót, és a kliszolgáló csaj, gondolván, h nem tudok franciául, elkezdett fennhangon panaszkodni, h mit hisznek az emberek mi ő, pénzváltó. Na, én meg inkább nem reagáltam erre, nem fogja ő elrontani a napomat. :) Még mindig nem találtam az autómatát, néztem az embereket, h kit tudnék esetleg megkérdezni, erre pont ott álldogált egy csoport rendőr, útmutatást is kértem az egyiktől. Az autómatánál persze itt is vannak kéregetők, akik annak ellenére, h te is tudnál jegyet venni, megcsinálnak mindent aztán meg nyújtják a tenyerüket...
Zönykölődtem egy kicsit a zsúfolt, de fecskés! villamoson, és megérkeztem a Cité Universitaire Triolet-hoz! :) A portánál megkaptam a kulcsomat, annak ellenére, h nem vártak meg a titkárságon, h bejelentkezzek, ami meg volt beszélve, na mindegy,  a portás rendes volt, mondta, h odaadja a kulcsot, m nem tudnék hova menni. Ez az egész cité, 3 hektáros parkos terület, kb. 7-8 épülettel, kávézóval, irodával, mosodával, sportpályával. Az én épületem persze messze van a főbejárattól és a 4. emeleten van a kis stúdióm. Megint lépcsőzés... :) (Belinben is a letávolabbi ház 10. emeletén laktam. :) )
Miután megérkeztem, kipakoltam szépen mindent, belaktam a szobát. :) Egyből bekapcsoltam a gépet is, h kipróbáljam, h van-e internet, de először nem volt, hiába húztam ki többször is a kábelt, nem ment. Már majdnem sírva fakadtam, h egy ilyen nap után, itt egyedül még a neten sem beszélhetek senkivel... bekapcsoltam egy kis zenét és tovább pakolásztám, aztán észrevettem, h nincs takaróm, így sürgősen el kellett mennem vásárolni. Amikor ki akartam kapcsolni a gépet, egyszer csak látom, h van net, úgy tűnik csak kellett egy kis idő, hála az égnek! :)
Kimentem a villamosmegállóba, retúrjegyet akartam venni, ennél az autómatánál is sertepertélt két gyerek, h majd ők segítenek, bedobtam a pénzem és elnyelte a gép...2,5 eurót... nagyon örültem. Gondoltam lesétálok a köv. megállóig, majd ott veszek, igenám, de nem volt már apróm és 4 embert is megkérdeztem, senki sem tudta felváltani... akkor sétáltam még egyet, és még egyet, míg végre vkinek volt aprója. :) Elmentem a végállomásig, egy nagy bevásárlóközpontig, ami nyitott, nem olyaon mint nálunk a plázák. Itt találtam egy nagy szupermarketet, meg az ikeában is voltam. Vettem mindenfélét, 8 után, megrakodva értem haza.
Másnap reggel elmentem bejelentkezni az irodába, meg itthon rendezkedtem. Utána sétáltam a városban, vettem útikönyvet, kb 10 km-t ygalogoltam, m még nem volt bérletem és nem akartam jegyet venni. Jól elfáradtam. :) Délután megint elmentem vásárolni, de előtte csináltattam bérletet is, és újfent nagy szatyrokkal igyekeztem haza. Csütörtökön kértem még takarót (kideült, h takarót lehet kérni), mert az első éjjel nagyon fáztam és beteg is lettem, most is köhögök meg teával kúrálom magam. Délután elmentem a suliba, az erasmus irodába, tök jó, csak 10-15 perc séta. :) Ott egy aranyos lánnyal kitöltöttünk mindent, meg kaptam diákot is. Még sok dolgom lesz jövő héten, ki kell választanom, h akkor most milyen órákra is szeretnék járni, meg még pár papírt is le kell adnom, ezután megint elmentem vásárolni, hiányzott még pár dolog itthonról. :) Tegnap délelőtt itthon voltam, tanultam kicsit, meg a szakdogákhoz kerestem anyagot, m jövö héttől belevetem magam a munkába, és minél hamarabb meg akarom írni őket, h utána a felvételire meg a záróvizsgára tanulhassak. Délután megint elnéztem az ikeába, már tényleg mindennapos vendég vagyok, meg vettem hétvégre főznivalót, meg egy üveg 2009 Bordeaux-i vörösbort (Cabernet Franc, Cabernet Sauvignon és Merlot cuvée), sztem jónak igérkezik. :)
Tegnap este elkezdtem nézni a Király beszédét, de elaludtam közben, így az utolsó félórát ma reggel néztem meg. Tetszett, sztem jó film, vannak benne jó poénok és Colin Firth tényleg tök jó benne, jól játssza a dadogást. Néha nekem is el akad a szavam, amikor mindenféle idegen emberrel kell franciául beszélnem, tudom, h mit kellene mondanom, és van h mégsem jön ki egy hang sem a torkomon. :)
Hűű, kicsit sokat írtam, és lehet, h túl részletesen... :)
A város egyébként nagyon szép, mediterrán jellegű, pálmafákkal és világos, lapos tetűs, színes cserepes házakkal, kis utcácskákkal. :) A nap mindig süt, kellemes az idő, de azért elkél a kabát, mert néha fúj a szél. Érdekesen öltőnek az itteniek, vki egy száll pólóban meg sortban járkál, van akin meg térdig érő csizma van... :)
Annak ellenére, h most elég egyedül érzem magam, úgy érzem, h jó elleszek itt. Már várom, h másokkal eljárjak, ismerkedjek, ne csak egyedül kuksoljak. Így, h ezen a héten szünet van, még itt a citében is nagyon kevesen vannak, eddig nem sok emberrel találkoztam.
Ja, azt még nem is mondtam, h a konyha falán van egy nagy lyuk, szellőző v mi, de hiányzik róla a műanyag, így ott nagyon jön be a hideg, egyszerre szív és fúj is, sztem ezért is fáztam meg. Anyuékkal és Ádámmal kiokoskodtuk, h mit lehetne tenni és most egy mappát tettem oda, olyan vákuum van, h simán ott marad. :) Így már nincs olyan hideg, de azért nincs meleg, most is bebugyoláltam magam egy takaróba. :) A fűtést már elzárták, pedig nekem még jól jönne. :)
Csináltam pár képet is, felteszek párat! :)
Új napszemüveget is vettem, m amit hoztam az eltört útközben. :( Eszter, olyasmi mint a tidéd, csak ez fekete, sztem vicces. :) Meg egy madaras esernyőt is! :) Mint egy boltkóros!
Már elmúlt dél, és még nem is főztem. :) Mindjárt neki is állok, szószós tésztát eszem, holnap meg rákot fogok. :) Délután sztem kezembe veszem az útikönyvet és bejárom a belvárost.
Annyit írtam, h nincs is kedvem visszaolvasni az egészet, az esetleges hibákért elnézést! :P Megpróbálok majd minden nap írni, az mindenkinek jobb lesz! :)
Még sok minden kavarog a fejemben, de majd legközelebb!
Puszka nektek! Remélem azért nem alszotok el olvasás közben! ;)

 kilátás a szobámból (csak az első kép)

ebben az épületben van a stúdióm

 a fecskés villamos